Már egy hete tudjuk, folyamatosan sulykolta belénk a média, hogy cudar időjárásra számíthatunk. Szinte órára pontosan jött a havazás és az orkán erejű szél. Mégsem tudtunk felkészülni?

Az elmúlt órákban Budapest, Zalaegerszeg és Rédics környékén autóztam. Az autópályán sokszor semmit nem lehetett látni, többek között hófogó hálókat és fákat sem. Tudniillik mindkettő arra szolgálna, hogy a hóátfúvásoktól megvédje az autókat és azok utasait.

A kifeszített háló turbulens légmozgást idéz elő, aminek következtében a szél a védmű közelébe, és nem az útra rakja le a havat. Ezeket természetesen a héten elkezdték lebontani Zalában, mert biztosan nem hallották, hogy a hosszú hétvégén nem +15 fok lesz.

A nagyobb baj a természetes védelem hiánya. Butaságunknak ilyenkor isszuk meg a levét. Írtjuk a fákat, bokrokat, mindent, ami egy csepp védelmet nyújthatna. Tesszük mindezt azért, hogy minél nagyobb termőföldünk legyen. Pedig elég lenne egy sor fa az utak mellé, nem kell rögtön erdőt telepíteni (pedig jól hangzana, de akkor meg a termelők panaszkodnának, hogy árnyék vetül a terményre…) az ilyen helyzetek elkerülése miatt.

A télies hétvége elvonulta után pedig nyakunkon lesz a belvíz, mert természetesen az árkokat is betemetjük, vagy ha van is, nem tartjuk rendben őket. Zalában amúgy már a márciusi havazás előtt is képződtek hatalmas „tavak” a szántóföldeken.

A konklúzió lehetne, hogy mindenki a saját portáján söprögessen. Ne írtsuk ki a természetes védőhálóinkat, és rendszeresen tartsuk karban azokat! Bár, ameddig olyanokat hallok, hogy az a csúnya, csúnya volánbusz csak Hévizig vitte a kisasszonyt (mert a buszvezető nem vállalta magára 40 utas életét), talán mélyebben gyökerezik a probléma. Nem kellene mutogatni mindig a hatóságokra, a Vöröskeresztre, a MÁV-ra vagy a Volánra. Kíváncsi lennék, mit szóltak volna az utasok, ha a busz folytatja útját, és végül az árokban landolt volna.