Ha végiggondolom, hogy tizenkét éves a Ma és Holnap magazin, akkor ez a szám bizony sok. Hogy mi is történt közben már egy-egy momentum a feledés homályába vész. Emlékszem az első lapszám megjelenésesre és emlékszem az álmokra a vágyakra és az elképzelésekre.
Mit is szeretnék? Adni valamit, létrehozni valami maradandót, amire büszke lehet az ember. Én, mint a lap megálmodója, mindig azt mondtam: „ez az én gyerekem” - és így van ez ma is. Átestünk sok-sok megmérettetésen kellemetlen és hibás döntésen. Kollégákon, barátokon, akik jöttek és mentek, akiktől tanultunk, és akik iránymutatást adtak.
Minden döntésünkben a jó szándék vezérel minket.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy az Anyukám, Ida néni velem dolgozik, és mint egy tyúkanyó gondoskodik rólam, rólunk. A mostani csapat, akikkel dolgozunk, minden tagjára egytől egyig igaz, hogy az elhivatottság és a tenni akarás vezérli. Nap, mint nap jobbnak lenni és megmutatni a világnak, hogy egy réteglap is lehet színvonalas és hiteles, ha őszintén teszi a dolgát mindenki. A Blogot is ugyanazzal a szeretettel és odaadással szerkesztjük, mint a magazint. Mert azt érezzük, amíg tudunk adni az olvasóknak, addig csinálni kell. Az álmokat megvalósítani a legnehezebb, de a legnagyobb élmény is. Én az elhivatottságból merítem az erőmet a minden napjaimhoz, és a legnagyobb szeretettel adom át az olvasóknak a gondolataimat és a tapasztalataimat néha komoly témákon elmélkedve, máskor pedig apró örömöket megosztva, a Blog olvasóival.
