Ma & Holnap életképei

Már egy hete tudjuk, folyamatosan sulykolta belénk a média, hogy cudar időjárásra számíthatunk. Szinte órára pontosan jött a havazás és az orkán erejű szél. Mégsem tudtunk felkészülni?

Az elmúlt órákban Budapest, Zalaegerszeg és Rédics környékén autóztam. Az autópályán sokszor semmit nem lehetett látni, többek között hófogó hálókat és fákat sem. Tudniillik mindkettő arra szolgálna, hogy a hóátfúvásoktól megvédje az autókat és azok utasait.

A kifeszített háló turbulens légmozgást idéz elő, aminek következtében a szél a védmű közelébe, és nem az útra rakja le a havat. Ezeket természetesen a héten elkezdték lebontani Zalában, mert biztosan nem hallották, hogy a hosszú hétvégén nem +15 fok lesz.

A nagyobb baj a természetes védelem hiánya. Butaságunknak ilyenkor isszuk meg a levét. Írtjuk a fákat, bokrokat, mindent, ami egy csepp védelmet nyújthatna. Tesszük mindezt azért, hogy minél nagyobb termőföldünk legyen. Pedig elég lenne egy sor fa az utak mellé, nem kell rögtön erdőt telepíteni (pedig jól hangzana, de akkor meg a termelők panaszkodnának, hogy árnyék vetül a terményre…) az ilyen helyzetek elkerülése miatt.

A télies hétvége elvonulta után pedig nyakunkon lesz a belvíz, mert természetesen az árkokat is betemetjük, vagy ha van is, nem tartjuk rendben őket. Zalában amúgy már a márciusi havazás előtt is képződtek hatalmas „tavak” a szántóföldeken.

A konklúzió lehetne, hogy mindenki a saját portáján söprögessen. Ne írtsuk ki a természetes védőhálóinkat, és rendszeresen tartsuk karban azokat! Bár, ameddig olyanokat hallok, hogy az a csúnya, csúnya volánbusz csak Hévizig vitte a kisasszonyt (mert a buszvezető nem vállalta magára 40 utas életét), talán mélyebben gyökerezik a probléma. Nem kellene mutogatni mindig a hatóságokra, a Vöröskeresztre, a MÁV-ra vagy a Volánra. Kíváncsi lennék, mit szóltak volna az utasok, ha a busz folytatja útját, és végül az árokban landolt volna. 

„Betépett Álmodozók” címmel tartott előadást Dr. Zacher Gábor Dr. Zacher Gábor főorvos, a Péterfy Sándor utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának vezetője 2012. november 22-én Mezőtúrra látogatott. A „Magyar Tudomány Ünnepén” a Gál Ferenc Főiskola meghívásának tett eleget, ahol egy tőle megszokott tudományos, színes, emberi és közvetlen előadásban részesítette a megjelenteket. A hatalmas színházterem zsúfolásig megtelt fiatalokkal és érdeklődő felnőttekkel.

A doktor úr előadása magával ragadó volt; biztos, hogy minden egyes szava meghallgatásra talált, és még napokig beszédtéma lesz a városban. Bevallom, hogy még sohasem vettem rész ilyen témájú előadáson, és számomra is sokkal többet adott, mint azt vártam. Hiszen itt nem egészen a drogozással és annak módjaival, majd hatásaival foglalkozott a doktor úr, hanem bizony egy igen érdekes betekintést engedett a kábítószer és az ilyen hatású szerek alkalmazásáról a tudomány és a művészet területén. Számomra ( és állíthatom, hogy az ott ülők részére is ) ez a téma felettébb érdekes megvilágításban jelent meg, hiszen sokan nem is gondoltuk volna, hogy ennek a negatív szónak, hogy DROG bizony más vetülete is létezik. És ami még meglepőbb, hogy kultúrája is van! Időszámításunk előtt már 7000-ben az algériai őslakosokhoz eljöttek a „gombafejű istenek”, akik természetesen egy hallucinogén szer (feltehetően gomba) hatására olyan állapotba kerültek, hogy Isteneikkel találkoztak, beszélgettek. A sámánkultuszban is megtalálhatók a szerek és a füvek alkalmazása. Absinthe egy olyan kultúra része volt, aminek a kitalálásában, finomításában Henry-Luis Pernod is részt vett, de Hippokrates is használta (reméljük az orvosi eskühöz semmi köze ennek a szernek!). A párizsi Absinthe „club” tagjai között olyan személyek neveit találjuk mint: Eduard Manet, Henri de Toulouse-Lautrec, Paul Gauguin, Charles Baudelaire, Arthur Rimbaud, Guillaume Apollinaire, Van Gogh, Pablo Picasso.

E híres festők közül többen megörökítették az italból merített látomásaikat, valamint a társadalom viszonyát ehhez az italhoz, mivel ezt az élvezetet viszonylag jó anyagi háttérrel rendelkező emberek engedhették meg maguknak a század elején. Oscar Wilde a következőket mondta róla: „Az első pohár után olyannak látod a dolgokat amilyenek. A második pohár után olyannak, mint ahogyan a dolgokat szeretnéd látni. A harmadik pohár után pedig olyannak látod őket amilyenek valójában, és ez a legszörnyűbb dolog a Világon!” Az ópium hatásait a fej és fogfájós emberek javára használták fel, és valamikor ehhez a szerhez úgy lehetett hozzá jutni, mint ma egy fejfájás csillapítóhoz.

John Belushi, Jimi Hendrix, Dalia, Tommy Dorsey, Jim Morrison, Janis Joplin, és a nemrég elhunyt Amy Winehouse… földi életük kiválóságai voltak, akik a zene által fejezték ki a szer keltette hatásokat. De aztán a Morfium, a Hasis, a Meszkalin és a Kokain is ebbe a „halálos” de „magával ragadó” szerek hatásaival találkozó alkotók sora órákig sorolható lenne. Bulgakov, aki a Morfium c. könyvét 1926-ban írta meg. Baudelaire, aki önálló művet jelentetett meg „Mesterséges mennyország” címmel. Az Alice-könyvek írója, Lewis Caroll de Ken Kesey, aki a „Száll a kakukk fészkére” című hatalmas sikerű könyvét írta. A kokain rabja volt Stephen King is, aki 1979-87 között volt függő  az összes igazi rémtörténetét ebben az időszakban írta. És nem utolsó sorban az örök személyiségellentét irodalmi megalkotója, Robert Louis Stevenson, aki 6 nap alatt írta meg a Dr. Jekyl and Hyde című könyvét. Mindezt írógép és klaviatúra hiányában….micsoda emberfeletti teljesítmény! (Tényleg ketten írták! ) Ezek az emberek kivételes tehetséggel voltak megáldva, és a tehetségük csak még inkább kidomborodott a szerek hatására. Ám a bennük rejlő mesteri tehetség nélkül sajnos ugyanúgy vesztek volna el a süllyesztőben, mint megannyi sorstársuk napjainkban is. Tehát nem leszünk a szerek használatától sem tehetségesek, sem művészek. A következő, talán furcsa kísérletben viszont a szer hatásai érdekesen, ám mégis megdöbbentően tükröződtek. Egy pókot teszteltek úgy, hogy az általa elejtett rovart becsöpögtették különböző szerekkel az orvosok. Nos, hát milyen hálót csinált ezután… beszéljenek önmagukért a képek.

A mai kor emberének meg kell értenie, hogy a közösség ereje, a családban való példamutatás a gyerekek számára utat mutat és jövőképet ad. Borzasztó abba belegondolni, hogy a gyerekekkel a szülők ma átlagban 7, azaz hetes percet foglalkoznak!! Ezen tessék mindenkinek elgondolkodnia! Hiszen, ha mindig azt a hülyeséget fogjuk kérdezni a gyerekünktől, hogy „Mi történt az iskolában?”, akkor ne csodálkozzunk, ha az a választ kapjuk, hogy SEMMI!”. Mert egy iskolában mi is történhet? Semmi! De ha elkezdünk vele olyan témákról beszélgetni, ami a saját mostani világából van és érdekli őt, akkor megnyílik és közelebb kerül hozzánk. Ők már egy új nyelvet beszélnek és egy másfajta kultúra követői, amit nekünk „betelepülteknek” el kell sajátítanunk. Ha valaha a közelükben Dr. Zacher Gábor úr tart előadást, ne legyenek restek és menjenek el! Higgyék el, megéri, és sokkal bölcsebben fognak visszatérni ebbe a mai világba.

Németh Gábor

A 2009-ben, Novák Péterrel készült reklámfilmünk a rá következő évben több TV csatornán is futott. Ma már szinte retrónak számít, de hátha van olyan Olvasónk, aki anno nem találkozott vele. Kár lenne kihagyni! :)

Nagy élményben volt részem 2012. október 20-án, Tófejen – egy kis zalai faluban –, ahol annak idején általános iskolába jártam. Az ötvenedik évfordulót ünnepeltük egykori osztálytársaimmal, akikkel 1962-ben fejeztük be az általános iskola nyolcadik osztályát.

Pár hete két – máig a faluban élő – osztálytársam kezdte el szervezni a találkozót, nagyon ügyesen, mert a távolabb lakók is eljöttek. Én is ezek közé tartozom, de feltétlenül jelen akartam lenni, mert ezt nagy eseménynek éreztem. Izgatottan vártam a találkozást.  Egy héttel előtte azon kaptam magam, hogy az utolsó osztálynapló jár a fejemben, hogy hányan fejeztük be a nyolcadik osztályt, és a tanárok nevei, akik tanítottak bennünket. Hamarosan összeállt a névsor. Sorra jöttek elő a régi élmények, amelyeket próbáltam észben tartani, hogy majd megoszthassam a többiekkel. Eljött a várva várt nap, gyönyörű napsütésben utaztam szülőfalumba és ezúttal még az autópálya hossza sem érdekelt.    A faluhoz közeledve, amint megpillantottam a falu nevét jelző táblát, finoman elkezdett emelkedni a vérnyomásom. Megérkeztem a találkozó helyszínére, ahol az udvaron már többen álldogáltak, várták az újonnan érkezőket. Boldogság, ölelkezés és „bemutatkozás” volt a sorrend. Rácsodálkoztunk egymásra, de a kicsit megváltozott külső nem volt fontos. Azonnal kötetlen beszélgetésbe kezdtünk egy kis koccintást követően. Előkerültek a családi albumok, a lányok által sütött finom sütemények és a fiúk által hozott saját készítésű italok. Az egyik szervező újságírót, fotóst hívott, aki fényképet és cikket készített e jeles eseményről.

Úgy éreztük, nagyon jó újra együtt lenni. Számtalan közös iskolai élményt felelevenítettünk, melyben az volt a szép, hogy mindenki emlékezett egy-egy történésre és így pontról pontra tudtuk összerakni az eseményeket. Rólam a magyar nyelv szépségének kifejezése, a szép beszéd, a versmondás jutott eszükbe, amire büszke vagyok, mert felnőttként ezt a képességemet tovább fejleszthettem.

Azokról sem feledkeztünk el, akik már sajnos nem lehettek ott velünk. Kimentünk a falu temetőjébe, virágot vittünk a sírjukra és mécsest gyújtottunk.  A találkozó aztán tovább folytatódott ismét az első helyszínen, beszélgetéssel, majd végül egy pohár pezsgővel búcsúztunk el egymástól, de megbeszéltük, hogy a legközelebbi találkozó sokkal hamarabb lesz.  Telefonszámokat cseréltünk, hisz ez is egy lehetőség a kapcsolattartásra.

Szívből ajánlom mindenkinek az ilyen jellegű találkozásokat, mert együtt emlékezni nem csak jó, de lelki feltöltődést is ad. 

2012. október 12-én pénteken a MÚOSZ Székház Mikszáth termében sajtótájékoztatót tartottak Világ VÁLTÁS: a Fenntarthatóság Forrása címmel. Az elnevezést László Ervin Világváltás című könyve ihlette, amelynek fő gondolata szerint nekünk, embereknek meg kell értenünk folyton változó világunk összefüggéseit, ki kell alakítanunk egy új, az egységen alapuló világot, és ha mindez sikerül, akkor tudunk a biztos úton haladni előre, ahol saját bölcsességünk és a környezetünkre adott reakcióink kísérnek minket. Holott a pénteki tájékoztató célja az eseménysorozat októberi és decemberi programjainak beharangozása volt, sokkal érdekesebb volt, hogy a meghívott előadók a saját hivatásukban hogyan gondolkodnak és gondoskodnak a László Ervin által megfogalmazottakról. Ugyanis a Világ Váltás egy olyan társadalmi célú program, ahol a párbeszéden és az együttműködésen van a hangsúly. Nem szükséges az „egységen alapuló világhoz” teljes egyetértés az emberek között, csak egy minimális közös pont kell, amiből már lehet egymással folyamatosan véleményt cserélve előre haladni. Reök Miklós, a program ötletgazdája elmondta, hogy mindezzel az a célja, hogy segítse az összefogást, valamint elősegítse a fenntarthatóságot. Igen, a fenntarthatóságot, mivel ma már nem fenntartható fejlődésről, hanem fenntarthatóságról kell beszélni. Az értékeket úgy kell közvetíteni, hogy ne csak a tudományos diskurzusban legyenek jelen, hanem széles körben, a lehető legtöbb emberhez jussanak el – hiszen minden ember ugyanazon a Föld nevű bolygón él, amely bolygón rohamléptékben történnek az egyre gyorsabb változások. Erre kívánja Reök Miklós felhívni a figyelmet kiváló művész- és szakemberek előadásai által, akik a saját területük bevonásával állítják középpontba a fenntarthatóságot, a tudatosságot, a társadalmi és ökológiai koherenciát, a közös értékeink fontosságát.

Az eseménysorozat arca Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész, akit a sajtótájékoztatón külföldi koncertszereplése miatt Skype-on hallgathattunk meg. A művészeti ágak közül a zenét képviselve úgy gondolja, hogy ezen keresztül belső értékrendet, egyfajta imát tud olyan intenzitással közölni, ahogy például a világ VÁLTÁS-on egy-egy előadásban megteszik azt verbálisan az előadók.

A programsorozat háttérintézménye a Budapest Klub, amelynek képviseletében Dr. Sági Mária ismételten felhívta a figyelmet a fenntarthatóságra: eljött az ideje a valósággal való szembenézésnek, és a megállj parancsolásnak, hiszen tényleg így nem mehet tovább. Át kell adni a fiatal generációnak mindazt a tudást, aminek birtokában vannak az idősebbek, hiszen a bölcsek gondolatait az ifjak tudják cselekedetekre váltani. Egy mai egyetemistának egyéni cselekvései és egyéni igényei vannak, ám hozzáteszi, hogy ezek természetesek: ha befejezi a tanulmányait, hol fog dolgozni, mennyi pénzből kell fenntartania magát, hol fogja élni az életét és kivel. Viszont mindig szem előtt kell tartaniuk és tartanunk nekünk is: olyan, hogy egyéni boldogság nem létezik, az individuális embernek nincs igazi boldogsága – azt csak a másik ember fényében tündökölve érhetjük el. Ezért is igényeljük a párkapcsolatot, ezért van szükségünk a velünk közös gondolatokat valló közösségekre.

Reök Cecília iparművész a Klebelsberg Kultúrkúria és a Zöldág – Nemzetközi Öko-Design Fesztivál képviseletében volt jelen. Ő a dizájn és a divat területén keresztül próbál meg széles társadalmi rétegeket elérni. Hiszi, hogy a tárgyi környezetünk és kultúránk megválasztása tudatos döntés eredménye. Az ökodizájnnal célja az ökocentrikus gondolkodásmód kialakítása és támogatása. A környezettudatos gondolkodásmódra való nevelés már egész kisgyermekkortól fontos, ezért Ő a gyermekprogramoktól kezdve a felnőtteknek szóló konferenciákig gondolkodik, ahol a kicsiknek játékosan, az idősebbeknek interkulturális párbeszéden keresztül kívánja bemutatni, hogy merre is tart a világunk. A gyermekek környezeti nevelése során a legkézenfekvőbb eszközének a művészetet tartja, ahol a közös alkotással tudatosodnak a fontos gondolatok az egészen fiatalok körében is.

Mindig öröm, ha az ember olyan bölcs embert hallgathat, mint Jelenits István atya, aki szintén a fiatalok kezébe adná a kulcsot, és szeretné, ha természetes otthont lelnének ebben a témában is. Elmesélt egy erdélyi történetet, amikor az egyik útja során akkora esőzések voltak, hogy nem tudtak tovább menni. Egy kedves asszony, aki egyedül volt otthon, behívta őt és társait, nedves ruháikat kifeszítette a kályha fölé száradni, meleg ételt és italt adott nekik. Ez a mai világban lassan elképzelhetetlen, ezért fontos lenne megtalálni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekkel elűzhető a spontán idegenkedésünk egymástól. A világ sérülékenysége odáig jutott, hogy általában úgy cselekszünk, hogy az csak nekünk legyen jó, de nem gondolunk arra, hogy ezáltal másoknak rosszat teszünk. Ne csak az önös fejlődésre gondoljunk! A világ és a benne élők sokféleségét tisztelettel kell figyelnünk, nem csak a versenyt látni, mert ha nem figyelünk egymásra, a változásra, akkor mindig csak egyre nagyobb terhet rovunk gyermekeinkre.

Dr. Diószegi György Antal történész szerint mi magyarok túl zárt kultúraként éljük meg magyarságunkat, ehelyett a szomszéd népekkel való együttműködésre kellene összpontosítani. Példaként említette a vérszerződést, amely jól mutatja, hogy hét különböző szándék össze tud fogni egy magasabb cél érdekében. Az emberiség önmagában is egy közös kincs, amit folyton ápolni és ékesíteni kell.

Végighallgatva az előadókat nem is tudom elhessegetni a gondolatot: van-e ennél sürgetőbb, fontosabb dolgunk? Hová vezet a mai ember mentalitása: csak az én érdekem, csak az én javam, csak egyedül? Kívánom, hogy jöjjön létre minél több, a világ VÁLTÁS programsorozathoz hasonló kezdeményezés, amelyek segítségével fel lehet nyitni az emberek szemét: változtatni kell, most!

Szeptember 15.-től az OHÜ ( Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség) útjára indította a "Körforgó" c. szelektív forgatagát, amely 20 helyszínen, változatos programokkal várta és október 12.-ig várja az ott lakó gyerekeket és a kilátogató felnőtteket. Erre a rendezvényre az ÖKO-Pack Nonprofit Kft. is meghívást nyert, mivel a "Hulladékból Termék" kis kiállítással egyik fő atrakciója lett a forgatagnak. A nagyszínpadon délelőtt a "Lim-Lom mese" volt látható, délután 

pedig az "Alma Együttes" élő 1 órás műsora szórakoztatta a kisebbeket. Napközben, 10-17 óráig az ide szervezett osztályok, óvodák növendékei vehették birtokukba a teret. Kézműves sátorban, a gyerekek kreativítása alapján saját készítésű "ékszereket" alkothattak. Ugrálóvár és "Bungie Run" ahol a különböző színű tépőzáras kispárnákat kellet a megfelelő színre rakni, de persze a gyerekek derekára csatolt gumi ezt igyekezte megakadályozni. Volt itt esés és kelés...meg rengeteg nevetés!

Az "IKSZ" (Italos Karton Egyesülés) bemutatta a kidobott italos kartonok újrahasznosításának a mikéntjét, illetve szemléletes módon ismertették a doboz összetevőit és újrahasznosítását. Egy mixerben a papírgyártás alapjait láthatták a gyerekek, mártott papír készítésének a folyamatában. Baka Éva a cég vezetője szinte egész nap nagy munkában volt, hogy ezt az érdeklődőknek szemléltesse. Zsákszámra mixelte a dobozokat.

Az ÖKO-Pack "Hulladékból Termék" kis kiállításának a sátrában igen nyüzsgő élet volt egész nap, hiszen az idelátogató csoportok és osztályok egy rövid tárlatvezetésben átismételhették mindazt, amit a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatosan már eddig is sejthettek vagy tudtak. Bár 1-2 új információra bizony szert tettek, hiszen itt mindenki egymástól is tanul. Például, hogy a tojástartóba a húsvéti nyuszitojást is bele lehet rakni! :-)

A nap utolsó előtti népszerű száma a "Mobil csúszka" verseny volt, ahol egy Iphone 4-es mobil készüléket lehetett nyerni annak, aki legalább 5 db rossz készüléket hozott magával, és egy speciális eszközzel (sikálófa) a legtöbb pontszámot tudta összegyűjteni, a mobilok csúsztatásával. Nem kevés mobil készüléket sikerült így begyűjteni a rendezőknek! Úgyhogy az összes nyeremény készülék gazdára talált.

Természetesen élő műsorok is szórakoztatták az érdeklődőket. Már az előbb említett "Lim-Lom" mese és az "Alma Együttes" nélkül ilyen rendezvény elképzelhetetlen volna! Alant pedig pár perc a meséből és a szelektív hulladékgyűjtésről ALMA módon. 

Majd 50 év telt el az életemből, mikor rám mosolygott az élet és megajándékozott egy svájci kint tartózkodás lehetőségével egész álló hétig. Mind ezt másoknak köszönhetem, hiszen szállás adott volt, mert vendég voltam és az utazási költség is elhanyagolható. Zürichtől 9 km-re Thalwil nevű "faluban" laktam. Innen minden nap bringával bementem a városba, valamint bejártam a környéket. A legelső benyomásom (mint tudjuk az nagyon meghatározó lehet), hogy itt valami nem normális! (legalább is nekem) Itt az emberek nem sietnek, nincs kapkodás, rohanás. Ellenben nyugodtak, ha rájuk nézel rád mosolyognak. Fürdenek a  zürichi tóban, napoznak, esznek, beszélgetnek az összes parkban amiből elég sok található a városban. Persze ehhez az is kellett, hogy 30 fok legyen napközben, így valóban kellemes volt megmártózni a 24 fokos vízben.Ami még nagyon érdekes...az öregek nagyon előzékenyek voltak. Bármikor szívesen útba igazítottak, kinyitották az ajtót mikor látták, hogy tolom a bringát, előre engedtek a pénztárnál, mert csak pár cuccom volt. Nem rohantak a busz és villamos után, nem szaladgáltak át az úttesten. Nem értettem az okát! Aztán elmagyarázták, hogy mi keressük meg az ő nyugdíjukat....és mivel már nyugdíjasok ráérnek..nem sietnek és szívesen teszik magukat hasznossá. A nyugdíjuk azt hiszem, sokunk számára irigylésre méltó lenne.

Minden a jólétről és a gazdagságról árulkodik. A márkás üzletek és az éttermek, szolgáltató egységekben mindig vannak emberek, akik vásárolnak, fogyasztanak. IGEN, EZ EGY FOGYASZTÓI TÁRSADALOM! Az urakat ingben és öltönyben, vagy zakó nélkül, a hölgyek szolidan, visszafogottan ám mégis figyelemre méltóan öltözködnek. Alig smink, ápolt hosszú haj és karcsúak. Itt tartózkodásom során nem láttam kövér embert egyik nemben sem. Aki kövér volt arról lehetett látni, hogy nem idevalósi...például én. Nem láttam kigyúrt, agyontetovált kopasz fekete merdzsós vagy audis erőembert...még a konditeremben sincs ilyen!!! Itt nem ez a módi..itt nem kell a60-as kar hogy mindenki rettegjen egy "hegy" láttán. De van Bently, Porsche szép számmal meg Ferrari és Aston Martin de ezekből sem olyan emberek merednek rád, akivel nem mernél szóba állni.

Az ebédidő az pedig mindenki számára a kikapcsolódás, a beszélgetés és a pihenés ideje. Minden kis terasz ilyenkor megtelik emberekkel. Szépen, elegánsan ülnek az asztaloknál. Nem hallottam sem nagy röhégéseket, kiabálásokat, zavaró zenét. Viszont nevetést igen, jó kedélyű csevegést és barátságos integetéseket és üdvözléseket. Látva az ilyen belvárosi helyek színvonalát én kicsit úgy éreztem magam mint az a kis gyufaárus lány, aki kívülről nézi, hogy miként telik az idő "egyesek" részére. De ha abba belegondolok, hogy itt egy alapfizetés ( takarító) 4000 Chf....akkor itt valami nagyon nem gömbölyű!!

Beszélgettem itt élő emberekkel, akik épp egy vállalkozást kezdtek el. Persze nem kis ABC vagy zöldséges, hanem orvosi rendelőket szeretnének kiépíteni. A megdöbbentő az volt, hogy 2016-re tervezik, hogy akkor lesz nullsza adós ( ja itt az összes járulék 11%) a kiszámolt mennyiségű 30 alkalmazottal és onnan már termelni fog. Kérdeztem honnan-e optimizmus? És ha megváltoztatják a törvényeket meg az adózást, megváltozik a jogszabály stb...?? Értetlenül néztek rám.....400 éve alig változott, itt mi ezt ki tudjuk számolni! Hoppá!! Itt valami megint nem stimmel! Ezek előre tudnak tervezni 5 évre? Nem ciklusokban gondolkodnak és nem abban, hogy minden nap jöhet a végrehajtó, az APEH? Nem ellenségek a saját hazájukban főleg ha vállalkoznak? Ezeknek van jövőképük! Vajon miért nem Uniós tagok??? A barátom már 1 éve dolgozik itt és épp amikor kint voltam kapott az ottani "önkormányzattól" egy meghívót, amelyben megköszönik az 1 év munkáját. Egyben meg szeretnék hívni egy városnézésre, ahol végigvezetnék a nevezetességeken és egy esti fogadáson megismerhetné a város közszereplőit. MI VAN?? Csak nem arról van szó, hogy megbecsülik az adófizető dolgozót és örülnek, hogy ebben az országban "adja el" a tudását amiből az itt élők számára értéket teremtenek. Hihetetlen, hogy ez tud így is működni....döbbenten állok és nem tudok szóhoz jutni.

 A városok gyönyörűek! Van köztük olyan mint egy kis ékszerdoboz. Mondanom sem kell, hogy elhajított szemetet még véletlenül sem láttam. A kutyásoknak ott a nylon zacskó a szeméttároló mellett...nem viszik haza belőle és nincs kutya sz..r sehol. Szelektív gyűjtés mindenhol... a föld alatt vannak a tároló rekeszek. Elektromos áramot preferálják, hiszen a természeti adottságokból a vízi erőműveket kihasználják. Szélkereket nem láttam. Természetesen itt a svájci ember 3 nyelvet beszél....így aztán a bejövő munkavállalóknak igen fel kell kötniük a fehérneműt, ha versenybe akarnak szállni az itteniekkel. Menekült áradat sincs..mivel a menekült státus 48 óra alatt el lesz bírálva...aztán mehet mindenki haza.

Persze a nagyvárosok forgataga itt is olyan mint mindenhol a világban csak a toronyházak "hiányoznak"! Viszont mindenhol egy csomó sétáló utca van és forgalomtól elzárt terület. Kocsival nem..de tömegközlekedéssel, bringával mindenhová el lehet jutni és jelentősen olcsóbban. Ahol nincs toronyóra az nem is város! De hihetetlenül szépek, dallamokat játszanak és valóban a hely ékességeként számon tartottak. Bern is ezek közé tartozik. Szinte alig tudtam olyan képet csinálni, hogy ne legyen benne elektromos felső vezeték.

Utolsó város amit meglátogattam az Konstanz volt. Ez már Németországban van de Svájcból szívesen kirándulnak ide. Illetve bevásárolni is érdemes idejönni, hiszen 20-30%-al olcsóbb minden és még vissza is lehet kérni a merverstaier-t. Ez már akár 50%-os megtakarítás is lehet. Van is forgalom a határon. Arról nem is beszélve, hogy mint köztudott egy egyetemi városról vagyon szó, rengeteg fiatallal. A város is ilyen, sokszínű, élettel teli, nyüzsgő, főleg a kikötő része.

De mint mindennek, egyszer a hazaindulásnak is eljön az ideje. 1 hét itt tartózkodásom alatt rengeteg mindent volt szerencsém látni. Találkoztam emberekkel és elbeszélgettünk milyen is az élet, a Föld e tehetősebb részén?! Nos, a következtetést levonva: bizony ha valahol az embereknek van jövőjük akkor ez az a hely! Viszont én aki ezt nem tapasztalta meg és nem élt itt,nem tudom milyen lehet...ezért csak vágyakozhatok. De mikor hazaértem mégis úgy éreztem, hogy mindenütt jó, de legjobb...... vagyis már tényleg nem vagyok benne annyira biztos!? 
 

Bár ez már egy "volt" fesztivál, ám még mindig kerülnek elő olyan képek és videók, amelyet szívesen osztanánk meg a kedves olvasóinkkal. Igaz most mindenki az Olimpia lázában ég főleg, hogy már a 8. aranyérmünket és összességben a 15. érmünket szerzik meg kiváló sportolóink. Ettől most kicsit elvonatkoztatva mégis pár olyan értékes (legalább is a számunkra) anyag, amit e blog méltán magáénak mondhat. Mint a legjobbjaink a sikereiket mi ezeket a művészi értékeket adjuk önöknek. Fogadják szeretettel!

Megjelent a legfrissebb Ma & Holnap Magazin, ami kivételesen online is elérhető, ráadásul ingyen!

Nem kell mást tenni, csak ide kattintani: http://www.maesholnap.hu/portal/m&h_folyoirat_12evf_03_webre.pdf

Az elmúlt hetekben több nagyszerű találkozásban volt részünk, melyek során nemcsak fantasztikus emberekkel ismerkedhettünk meg, hanem Magyarország gyönyörű tájaival is. Az egyik meghatározó élményünk Krisna-völgy volt, melyről itt a blogon is beszámoltunk. A másik, aminek még mindig a hatása alatt vagyunk, a múlt héten megrendezésre került Somló Hangja Fesztivál volt Dobán, az Erdődy-kastély parkjában.

Az idén 4. alkalommal megrendezésre került összművészeti fesztiválra a Ma&Holnap Civilek rovatának vezetője, az ajkai Kristály-völgy Egyesület elnöke, Varga Andrea invitált meg minket. Habár többnyire szakmai rendezvényeken szoktunk kiállítóként részt venni a magazinnal, most mégis örömmel tettünk eleget a meghívásnak, mivel nem titkolt célunk, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát közelebb vigyük a lakossághoz, hiszen ők/mi vagyunk azok, akik valódi változást tudnánk elérni némi odafigyeléssel, tudatossággal.

A látogatókat számtalan színvonalas program várta, többek közt térségi és határainkon túli hagyományőrző és művészeti csoportok előadásai, utcaszínház és jobbnál jobb somlói borokat felvonultató borfalu. Mégis, a legnagyobb vonzerővel a kis- és nagyszínpad koncertjei bírtak. Közülük is kiemelendő a Cimbaliband, Lajkó Félix, a Muzsikás, a Duna Táncegyüttes, valamint Ferenczi György és a Rackajam fergeteges hangulatú előadásai, melyeken több százan vettek részt, természetesen minket is beleszámítva! :)

A Somló Hanga "különlegessége" az Öko-Rét volt, más néven SomlóZöldítő, ahol helyi termékeket, kézműves árukat szerezhettek be az érdeklődők. Ezen kívül rendkívüli népszerűségnek örvendett az Ökodizájn kiállítás is, ahol régi, elunt tárgyakból kreatív, szemet gyönyörködtető dísz- és használati tárgyakat tekinthetett meg a közönség.

Végül, de nem utolsó sorban minden szemléletformálásra és környezeti nevelésre fókuszáló fesztivál/kiállítás/konferencia elengedhetetlen résztvevője, a Hulladékból Termék kiállítás is képviseltette magát, ami - mint mindig - most is nagy sikert aratott. Az ökojátszóház célbadobós játéknak mi sem bírtunk ellenállni! :)

Ráadásul, a szombati napot uraló eső miatt még egy esküvőnek is otthont adott a kiállítás, ahol a bájos ifjú pár, népes vendégsereg kíséretében - játékból - egybekelhetett. Szem nem maradt szárazon!

Mindenkinek szívből ajánljuk a Somló Hangja Fesztivált, aki jó népzenére, minőségi magyar borokra, hagyományőrző programokra vágyik! Csupán egyetlen negatívumot tudunk felhozni: 1 évet kell várni a következőre! :(