„Betépett Álmodozók” címmel tartott előadást Dr. Zacher Gábor Dr. Zacher Gábor főorvos, a Péterfy Sándor utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának vezetője 2012. november 22-én Mezőtúrra látogatott. A „Magyar Tudomány Ünnepén” a Gál Ferenc Főiskola meghívásának tett eleget, ahol egy tőle megszokott tudományos, színes, emberi és közvetlen előadásban részesítette a megjelenteket. A hatalmas színházterem zsúfolásig megtelt fiatalokkal és érdeklődő felnőttekkel.
A doktor úr előadása magával ragadó volt; biztos, hogy minden egyes szava meghallgatásra talált, és még napokig beszédtéma lesz a városban. Bevallom, hogy még sohasem vettem rész ilyen témájú előadáson, és számomra is sokkal többet adott, mint azt vártam. Hiszen itt nem egészen a drogozással és annak módjaival, majd hatásaival foglalkozott a doktor úr, hanem bizony egy igen érdekes betekintést engedett a kábítószer és az ilyen hatású szerek alkalmazásáról a tudomány és a művészet területén. Számomra ( és állíthatom, hogy az ott ülők részére is ) ez a téma felettébb érdekes megvilágításban jelent meg, hiszen sokan nem is gondoltuk volna, hogy ennek a negatív szónak, hogy DROG bizony más vetülete is létezik. És ami még meglepőbb, hogy kultúrája is van! Időszámításunk előtt már 7000-ben az algériai őslakosokhoz eljöttek a „gombafejű istenek”, akik természetesen egy hallucinogén szer (feltehetően gomba) hatására olyan állapotba kerültek, hogy Isteneikkel találkoztak, beszélgettek. A sámánkultuszban is megtalálhatók a szerek és a füvek alkalmazása. Absinthe egy olyan kultúra része volt, aminek a kitalálásában, finomításában Henry-Luis Pernod is részt vett, de Hippokrates is használta (reméljük az orvosi eskühöz semmi köze ennek a szernek!). A párizsi Absinthe „club” tagjai között olyan személyek neveit találjuk mint: Eduard Manet, Henri de Toulouse-Lautrec, Paul Gauguin, Charles Baudelaire, Arthur Rimbaud, Guillaume Apollinaire, Van Gogh, Pablo Picasso.
E híres festők közül többen megörökítették az italból merített látomásaikat, valamint a társadalom viszonyát ehhez az italhoz, mivel ezt az élvezetet viszonylag jó anyagi háttérrel rendelkező emberek engedhették meg maguknak a század elején. Oscar Wilde a következőket mondta róla: „Az első pohár után olyannak látod a dolgokat amilyenek. A második pohár után olyannak, mint ahogyan a dolgokat szeretnéd látni. A harmadik pohár után pedig olyannak látod őket amilyenek valójában, és ez a legszörnyűbb dolog a Világon!” Az ópium hatásait a fej és fogfájós emberek javára használták fel, és valamikor ehhez a szerhez úgy lehetett hozzá jutni, mint ma egy fejfájás csillapítóhoz.
John Belushi, Jimi Hendrix, Dalia, Tommy Dorsey, Jim Morrison, Janis Joplin, és a nemrég elhunyt Amy Winehouse… földi életük kiválóságai voltak, akik a zene által fejezték ki a szer keltette hatásokat. De aztán a Morfium, a Hasis, a Meszkalin és a Kokain is ebbe a „halálos” de „magával ragadó” szerek hatásaival találkozó alkotók sora órákig sorolható lenne. Bulgakov, aki a Morfium c. könyvét 1926-ban írta meg. Baudelaire, aki önálló művet jelentetett meg „Mesterséges mennyország” címmel. Az Alice-könyvek írója, Lewis Caroll de Ken Kesey, aki a „Száll a kakukk fészkére” című hatalmas sikerű könyvét írta. A kokain rabja volt Stephen King is, aki 1979-87 között volt függő az összes igazi rémtörténetét ebben az időszakban írta. És nem utolsó sorban az örök személyiségellentét irodalmi megalkotója, Robert Louis Stevenson, aki 6 nap alatt írta meg a Dr. Jekyl and Hyde című könyvét. Mindezt írógép és klaviatúra hiányában….micsoda emberfeletti teljesítmény! (Tényleg ketten írták! ) Ezek az emberek kivételes tehetséggel voltak megáldva, és a tehetségük csak még inkább kidomborodott a szerek hatására. Ám a bennük rejlő mesteri tehetség nélkül sajnos ugyanúgy vesztek volna el a süllyesztőben, mint megannyi sorstársuk napjainkban is. Tehát nem leszünk a szerek használatától sem tehetségesek, sem művészek. A következő, talán furcsa kísérletben viszont a szer hatásai érdekesen, ám mégis megdöbbentően tükröződtek. Egy pókot teszteltek úgy, hogy az általa elejtett rovart becsöpögtették különböző szerekkel az orvosok. Nos, hát milyen hálót csinált ezután… beszéljenek önmagukért a képek.
A mai kor emberének meg kell értenie, hogy a közösség ereje, a családban való példamutatás a gyerekek számára utat mutat és jövőképet ad. Borzasztó abba belegondolni, hogy a gyerekekkel a szülők ma átlagban 7, azaz hetes percet foglalkoznak!! Ezen tessék mindenkinek elgondolkodnia! Hiszen, ha mindig azt a hülyeséget fogjuk kérdezni a gyerekünktől, hogy „Mi történt az iskolában?”, akkor ne csodálkozzunk, ha az a választ kapjuk, hogy SEMMI!”. Mert egy iskolában mi is történhet? Semmi! De ha elkezdünk vele olyan témákról beszélgetni, ami a saját mostani világából van és érdekli őt, akkor megnyílik és közelebb kerül hozzánk. Ők már egy új nyelvet beszélnek és egy másfajta kultúra követői, amit nekünk „betelepülteknek” el kell sajátítanunk. Ha valaha a közelükben Dr. Zacher Gábor úr tart előadást, ne legyenek restek és menjenek el! Higgyék el, megéri, és sokkal bölcsebben fognak visszatérni ebbe a mai világba.
Németh Gábor