Idén már második alkalommal került sor a Te Szedd! önkéntes szemétgyűjtési akcióra, melyet a VM, a BM, a KIM és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség szervezett. Sajtóközleményük szerint több mint 100.000 ember regisztrált a június 2-ai eseményre.

Ebből természetesen mi sem maradhattunk ki! Habár a regisztrációról lecsúsztunk, a weboldalon megjelölt találkozási pontok közül kiválasztottuk a lakhelyünkhöz legközelebb esőt és szombat reggel fél 9-kor - tettre készen - a helyszínen voltunk. Naivan arra alapoztunk, hogy majd csak a tömeget kell követnünk, így eszünkbe sem jutott, hogy egyedül leszünk. Végül, némi keresgélés után találtunk egy Te Szedd! zsákos embert, aki bemutatta a helyszín felelősét. Tőle kaptunk zsákokat és kesztyűket, majd neki is láthattunk. A gond csak az volt, hogy a szemét nagy része cigicsikkekből állt, "igazi" szeméthalmokat errefelé nem találtunk. 11-re végeztünk is, sőt utolsókként jóval túl is teljesítettük a többieket, pedig a zsákunk így is csak félig telt meg. Habár kissé csalódottak voltunk a kis számú részvétel miatt és hogy valójában olyan munkát végeztünk el, amit az FKF-nek kellene, mégis jó érzés volt, hogy legalább tettünk valamit annak érdekében, hogy Budapest tisztább legyen. Ha nem is sokat, de mi legalább megpróbáltuk!

Egy hét leforgása alatt kétszer hallgattam végig különböző rendezvényeken Németh Tamás, az MTA főtitkárának előadását. Mindkét alkalommal kiemelte a Te Szedd! akció értelmetlenségét és hogy ő maga azért nem vesz benne részt, mert soha nem dobott el egyetlen szemetet sem, miért neki kellene összeszednie a másét, nem ezzel lehet hatást elérni.

Kedves Főtitkár Úr! Tisztelettel érdeklődnék, hogy mégis hogyan kívánja megszólítani az "átlagembereket". Ők sosem fognak elmenni egy fenntartható fejlődéssel vagy klímaváltozással foglalkozó konferenciára. Értelmezni sem tudják a problémát. De azt, hogy szemetes a lakóhely, a környezet, amiben élnek, ők is érzékelik. Az ilyen és ehhez hasonló országos kampányok egyszerű üzenete pedig hozzájuk is eljut(hat).

Furcsa volt, hogy a szemétszedés közben mellettünk elhaladó emberek mélyen hallgattak, még a társaságok is elnémultak. Szeretném hinni, hogy azért, mert elszégyellték magukat. Nem sokan, de akadtak néhányan, akik megkérdezték, hogy csatlakozhatnak-e. És ez igenis már haladás!

Én sem szemetelek, mégis zavar, ha szemetet látok az utcán. Ez a történet épp arról szól, hogy példát mutatok másoknak, hogy ők se tegyék! Mindig azt halljuk a fenntartható fejlődés szakértőitől, hogy az emberek gondolkodásmódját kell megváltoztatni, attitűdváltozásra van szükség. Apró lépésekkel kell kezdeni.

Ez lehetne az első.